• Banner 1
  • Banner 2
  • Banner 3

Nyomdászok szövetsége

Termékdíj-fejlemény – óvatos optimizmus

Ahogy arról nyilván sokan hallottak, a kormányzat körében ismételten napirendre került a reklámhordozónak minősülő nyomdatermékek termékdíjának emelése – mégpedig drasztikus emelése. A tervezet szerint a jelenlegi 85 Ft helyett 304 Ft/kg lenne ezekre a termékekre a termékdíj.

Szövetségünknek véletlenül jutott tudomására eme kormányzati szándék, de késlekedés nélkül azonnal akcióba lendült. Dr. Horváth Csaba elnök – élve kapcsolati tőkéjével és személyes nexusával – levelet írt dr. Palkovics László miniszternek (Innovációs és Technológiai Minisztérium), amelyben nemcsak az ágazat véleményét és javaslatát fogalmazta meg, hanem egyúttal lehetőséget is kért egy személyes megbeszélésre az ügyet illetően.

A kérés nyitott fülekre talált, a miniszter két államtitkárt jelölt ki a személyes tárgyalásra, amelyre 2015. október 15-én sor is került. Iparágunk képviseletét dr. Horváth Csaba, Szövetségünk elnöke, Vértes Gábor elnökhelyettes, valamint György Géza, az Alföldi Nyomda vezérigazgatója képviselte. Mielőtt azonban létrejött volna a találkozó, további muníciót is gyűjtött a Szövetség: az INTERGRAF tagországok nyomdászszövetségeitől kérte ki, hogy náluk van-e termékdíj, és ha igen, miként „működik” a rendszer, és mekkora összeget jelent. Mint kiderült: az INTERGRAF megkérdezett 15 tagországa közül mindössze kettőben van némileg hasonló termékdíj, mértékét tekintve pedig a hazai, jelenleg még „csak” 85 Ft-os kilónkénti árat meg sem közelíti... De nemcsak ezek a nemzetközi vonatkozó adatok szolgáltak adalékul a tárgyaláshoz, hanem néhány olyan társszövetség – pl. DIMSZ, Magyar Reklám Szövetség– támogatása is, amelyek tagjait szintén több mint kellemetlenül érintene egy ekkora mérvű emelés, de még egy alacsonyabb is.

Mi is a baj a termékdíjjal, hiszen azt a nyomda csak beállítja a számlába, de valójában a megrendelő fizeti? – Ez így van, ám a termékdíj káros hatása végeredményben mégis a nyomdászoknál csapódik le, és nemcsak azoknál, akik reklámhordozó nyomdatermékeket állítanak elő! Ha ugyanis megemelkedik a termékdíj összege – ráadásul ilyen brutális mértékben – egészen biztos, hogy a megrendelők drasztikusan lecsökkentik a példányszámokat. Azok a nyomdák pedig, akiknél ez a termékcsoport meghatározó profilt jelentett, az ilyen formán felszabadult kapacitásukat kénytelenek máshol, és mással kitölteni. Magyarán: ismét felerősödik a nyomdák közötti gyilkos versenyhelyzet és árháború. Szóval, amelyik nyomda életében nem gyártott termékdíj-köteles reklámhordozót, az is jócskán fogja érezni a bőrén annak megemelkedését. Ez a pillangó-hatás…

Ugyanakkor az is tény, hogy a kormányzatnak a keletkező hulladékkal – jelen esetben a reklámhordozó nyomdatermékekkel, amelyek éves mennyisége mintegy 80 ezer tonna – kell kezdenie valamit, amihez viszont pénz kell. Erre találtatott ki a termékdíj. Most ne firtassuk, hogy a korábban már így befolyó összeg abból az ominózus „nagykalapból” valóban és teljes egészében erre fordítódott/fordítódik-e… Mindenesetre, valamifajta lépéskényszer mindenképpen fennáll a hulladékgazdálkodásban: elsősorban a műanyagok terén, illetve ehhez „csapódva” a reklámhordozó nyomdatermékeknél is. Maradva ez utóbbinál – merthogy ez érint bennünket – nem vitatható, hogy a termékdíj drasztikus megemelésével a kormányzat eléri, hogy – elképzelése szerint – nagyjából 25 százalékkal lecsökkenjen ennek a típusú nyomdaterméknek a mennyisége. Vagy nem…!

Ahogy arra a tárgyalások során Vértes Gábor is felhívta az államtitkár figyelmét: „A kormányzat igen komoly sikereket ért el a gazdaság kifehérítésében. A termékdíj drasztikus emelése, újra az „ügyeskedés” kategóriájába, azaz a szürke, illetve feketegazdaság felé fogja lökni az előállítását.” „ Van egy szint, amit elfogad és elbír a gazdaság. De a tervezett emelkedés ezt átlépi…” – fűzte hozzá dr. Horváth Csaba.

„Az érvelés is, illetve a korábban elküldött levélben felsorakoztatott vélemény és javaslat elgondolkodásra készteti a kormányzatot. Az biztos, hogy az eredeti elképzelés, miszerint >>gyorsan rendezzük<< a termékdíj-ügyet, átgondolásra kerül, ugyanis szélesebb körű és részletekbe menő további megbeszélésekre van szükség a témában szorosan érintett ágazatok – így a Nyomda- és Papíripari Szövetség – képviselőivel” – reflektált az államtitkár a tárgyalás során. Arra ugyan nem tudott ígéretet tenni, hogy lekerül a napirendi pontról a reklámhordozó papírok termékdíjának kérdése. Arra azonban igen, hogy mindenképpen összehívják az érintett ágazatok – kereskedelmi üzletláncok, DIMSZ és természetesen a nyomdaipar – szövetségeinek képviselőit egy újabb megbeszélésre, és annak függvényében lép tovább a kormányzat.

Nos, nem sokat kellett várni ezen megbeszélésre: október 19-én már össze is ültek az érintettek. S noha ismét igen együttműködőnek tűnt a megbeszélést vezető államtitkár-helyettes asszony, nagyon előre nem mentek a dolgok, és ez nem kifejezetten a minisztériumon múlik… A műanyaggal kapcsolatosan igen eltökélt a kormányzat: rendszerszinten szeretnék – és minél hamarabb – megoldani a keletkező műanyaghulladék problémáját, különösen az Unió most elfogadott irányelvének fényében. És ennek leghatásosabb módja, ha drasztikusan magas termékdíjat vetnek ki rá, amely – ahogy az a műanyag reklámzacskók fizetőssé tételénél bebizonyosodott – erőteljesen fogja vissza a használatát. A reklámhordozó nyomdatermékek ugyan „kvázi véletlenül csöppentek bele” ebbe az intézkedésbe, de ha már oda kerültek, akkor egy füst alatt ezen a területen is szeretné visszaszorítani a keletkező hulladékot a kormányzat.

Nem igazán tudható, hogy mi lesz a végkifejlett a nyomdaipart érintő termékdíjat illetően. Álláspontunk természetesen továbbra sem változott: elfogadhatatlannak tartjuk az indokolatlan termékdíj-emelést, amellyel sújtani akarják a reklámhordozónak minősülő nyomdatermékeket. Jelen állás szerint és óvatos optimizmus mellett azonban kijelenthető: talán nem reménytelen a nyomdaipar helyzete termékdíj-ügyileg. Alapozzuk eme feltevésünket arra, hogy kormányzati szerv soha még nem volt olyan nyitott az együttműködésre, mint most az Innovációs és Technológiai Minisztérium. És ismét bebizonyosodott, hogy egy iparág érdekeit csak adott ágazat érdekvédelmi szervezete – jelen esetben Szövetségünk – tudja érdemben képviselni, bármi lesz is kimenet...

Azért van egyértelműen pozitív hozadéka is a mintegy másfélórás tárgyalásnak, illetve a megbeszélésnek: a nyomdaipar „árvasága” kicsit megszűnni látszik, legalábbis a környezetvédelem és fenntarthatóság, illetve a fejlesztések tekintetében. Ezeket a területeket illetően dr. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium minisztere „befogadta” ágazatunkat. Igaz, gazdasági kérdésekben még mindig nincs „gazdánk”…

És az is pozitív fejlemény, hogy Szövetségünk felkerült arra az úgynevezett „egyeztetési listára”, amelynek célja, hogy a kormányzat minden olyan kérdésben kikérje véleményünket, amely akár a legkisebb mértékben is érinti a nyomdaipart.

Vissza